Úgy edzettem három napig, hogy közben átestem egy infarktuson.

Infarktus után is van sportélet! Lajtos Márton többszörös válogatott magyar bajnok hosszútávfutó 46 éve fut. Profiként heti 220, amatőrként ma már ’csak’ 70-100 kilométereket. Az 56 éves sportolót két éve villámcsapásként érte a hír, hogy infarktusa van. Ráadásul különösebben észre sem vette volna, ha nem éppen egy háziorvossal fut. A megfelelő orvosi ellátás azonban visszaadta- nemcsak a reményt, hogy sportolni fog, – hanem magát a sportot is. A korszerű infarktuskezelés életet és életminőséget is ment!

„December volt, kimentem futni, valami furcsát éreztem, de azért lefutottam a 16 kilométeremet, ahogy másnap is. A harmadik napon már a bal karom fájt, nagyobb levegőt kellett vennem, de azért utána elmentem dolgozni. Következő nap egy orvossal futottam, aki azonnal mondta, hogy a panaszok olyanok, hogy EKG, ultrahang kellene azonnal, amit meg is csináltattam, azonban nem látszott rajtuk semmi kóros, végül a vérből tudták kimutatni, hogy infarktusom volt. Úgy edzettem három napig, hogy közben átestem egy infarktuson. Ez nyilván mindenkinek sokkoló dolog, de én sohasem dohányoztam, mindig sportoltam, vékony voltam, ráadásul élelmiszermérnökként nagyon figyelek az étkezésemre, soha nem gondoltam volna, hogy velem ez megtörténhet. Igaz, az orvosom szerint ez a betegek kilencven százalékát elvitte volna, de én itt vagyok. A Városmajor utcai Szív- és Érgyógyászati Klinikára kerültem be akutan, ahol rögtön sztenteltek, ez december 12-én volt, és mondták, hogy óriási szerencsémre jelentős szívizom károsodás nem következett be, így én már január elsején futottam, persze szigorú orvosi kontroll mellett. Júniusban vettem észre, hogy nagyon sokat ver félre a szívem, sok extrám volt, így ismét be kellett feküdnöm a Klinikára, ahol Gellér Professzor egy speciális eljárással, a katéteres ablációval szüntette meg a kamrai extrákat, amelyek a szívinfarktus által érintett szívterületből jöttek” —emlékszik Lajtos Márton a két évvel ezelőtti eseményekre. „Túl vagyok ezen az időszakon, korábban is mindig nagyon figyeltem, de most már orvosi felügyelettel sportolok. Az extráim száma jelentősen lecsökkent – ezt is ígérték a beavatkozás után -, de ez szerencsére nem befolyásolja a futást. Mert nekem ez az életem, amikor tele az ember feje gondolatokkal, megoldhatatlannak tűnő problémákkal, a mozgás alatt minden kitisztul és valahogy rendeződnek a dolgok. Ma már nem futok maratont, legfeljebb csak a felét. Figyelnem kell a pulzusomra, hogy a maximális nyolcvan százalékáig menjen csak föl, van okos órám, de ennyi. Fontos az étkezés, mindent szabad és kell is enni. Reggeli kukoricapehely, müzli, vagy kenyér szalámi, ebédre is tészta, hús, saláta, minden futás előtt egy banán, este leginkább sajt és gyümölcs. Hetente kell hal, spenót, zöldségek, péntek esténként pedig toka szalonna, egy szál póréhagymával és egy pohár borral a legjobb” —mondja a sokszoros magyar bajnok, edző, aki a megfelelő orvosi ellátás és az infarktus utáni úgynevezett szekunder prevenció betartásával lényegében korlátozás nélkül kapta vissza a korábbi életét.