Alvási apnoe: a rejtett veszély az éjszakában

„Az egyik leggyakoribb alvászavar az obstruktív alvási apnoe szindróma, amelynek legjellemzőbb tünete a horkolás és a nappali aluszékonyság.”

Az alvási apnoe nem csupán a pihentető alvást rabolja el, hanem súlyos egészségügyi kockázatokat is rejt. A betegség nyolcszorosára növeli a stroke és a szívinfarktus kockázatát!

Mi történik alvási apnoe során a szív- és érrendszerrel?

• Az éjszaka folyamán akár több százszor is elzáródhat a garat, megszakítva a levegő útját a tüdő felé.
• A mellkas és a has próbálkozik levegőhöz jutni, azonban minden alkalommal egy rövid mikroébredés szükséges ahhoz, hogy a légút újra megnyíljon.
• Ez a folyamat hangos horkolással jár, ami nemcsak a hálótársaknak zavaró, hanem komoly élettani következményekkel is jár.

Miért olyan veszélyes ez?

Minden egyes ilyen légzéskimaradás során a vér oxigénszintje csökken, ami miatt a szervezet stresszhormonokat bocsát ki, és a vérnyomás akár 100-150 Hgmm-t is ugrálhat. Ha ez az éjszaka folyamán akár több százszor ismétlődik, komoly terhelést ró a szív- és érrendszerre.
Ez hosszú távon hozzájárulhat magas vérnyomás, szívritmuszavarok, stroke, sőt szívinfarktus kialakulásához is.

Mikor érdemes orvoshoz fordulni?

Ha gyakori horkolást, légzéskimaradást vagy nappali aluszékonyságot tapasztalunk, érdemes felkeresni egy alvásspecialistát. Az időben diagnosztizált és megfelelően kezelt alvási apnoe jelentősen csökkentheti a súlyos szövődmények kockázatát.

Az asztma a légutak egyik gyakori krónikus gyulladásos betegsége, amelynek jellemzői a változékony és ismétlődő tünetek, a légutak reverzibilis elzáródása, valamint a hörgőgörcs.

Gyakori tünetei közé tartozik:

• Zihálás
• Köhögés
• Mellkasi szorító érzés
• Légszomj

A kitágult hörgőkben állandó váladékpangás alakul ki, amely egyrészt tovább károsítja a hörgőket, másrészt visszatérő tüdőgyulladást okoz, amely a tüdőszövet hegesedéséhez vezet. A heges tüdőszövetben csökken a légzőfelület, ami az oxigénellátottság csökkenéséhez vezet, továbbá károsodnak az erek is. Ez egyrészt a jobb szívfelet terheli és jobbszívfél-elégtelenség kialakulásához vezethet, másrészt a sérülékeny erek miatt véres köpetürítés jelentkezhet.

A tüdő kötőszövetes vázának (intersticiumnak) gyulladása és következményes fibrózisa, szöveti átépülése. A léghólyagocskák és a hajszálerek közti sejtrétegek megvastagodása nehezíti az oxigén áramlását, ez okozza a nehézlégzést, ami legtöbbször orvoshoz viszi a betegeket.

A köhögés a légutak természetes védőreflexe, amelynek célja a légutak megtisztítása az irritáló anyagoktól, váladéktól vagy idegen testektől. Ugyanakkor ha a köhögés elhúzódik vagy gyakran visszatér, az már valamilyen kóros folyamat jele lehet, és szakorvosi kivizsgálást igényel.

A köhögés hátterében számos ok állhat, ezek közül a leggyakoribbak:

Fertőzések: vírusos vagy bakteriális légúti betegségek (megfázás, influenza, tüdőgyulladás).

Krónikus légúti betegségek: asztma, COPD, hörgőtágulat, intersticiális tüdőbetegségek.

Refluxbetegség: a gyomorsav visszacsorgása a nyelőcsőbe, majd a légutakba irritálhatja a nyálkahártyát, tartós köhögést okozva.

Allergiás és környezeti tényezők: por, füst, pollenek, vegyi anyagok.

Gyógyszermellékhatás: bizonyos vérnyomáscsökkentők (pl. ACE-gátlók) szintén válthatnak ki száraz köhögést.

A köhögés lehet akut (3 hétnél rövidebb ideje tartó), szubakut (3–8 hét) vagy krónikus (8 hétnél tovább fennálló).
Az akut köhögés legtöbbször fertőzéshez kötődik, míg a krónikus köhögés gyakran súlyosabb betegségek – például asztma, COPD, reflux vagy poszt-Covid-szindróma – tünete lehet.

A tüdőgyógyászati vizsgálat során a köhögés jellegének, időtartamának és kísérő tüneteinek felmérése után célzott vizsgálatok segíthetik a pontos diagnózist. A megfelelő kezelés megválasztása (gyógyszeres terápia, inhalációs kezelés, életmódbeli tanácsok) a kiváltó októl függ.

COPD-ben a tüdő szerkezete visszafordíthatatlanul károsodik, a légutak tartósan beszűkülnek. Világszerte a vezető halálokok közé tartozik. A prevenció és a kezelése nagyon fontos, már kialakult betegség esetén is kiemelten fontos a dohányzás elhagyása, mert ezzel a betegség progressziója nagyban lassítható.

A pácienseknél az akut fertőzést követően 4-6 hét múlva is jelentkezhetnek panaszok. Ebben az időszakban a leggyakoribb tünetek a fáradékonyság, nehézlégzés vagy mellkasi fájdalom, koncentrációs zavarok, álmatlanság vagy rémálmok. Amennyiben panaszok a fertőzés lezajlása után 12 héttel is jelentkeznek, érdemes egy szakorvosi kivizsgálás. A fertőzötteknél kialakuló tüdőgyulladás gyakran eredményezi a tüdő légcseréjét végző alveolusok (tüdő-léghólyagocska) károsodását, ezzel hosszú távú légzési problémákat okozva.

Köhögés, asztma (a visszacsorgó sav a levegővel keveredve és visszalélegezve a tüdőben kémiai irritációt okoz, köhögést eredményez, asztmás tünetek esetén a hörgőkben fokozott váladékképződéshez és szűkülethez vezet.

Az az állapot, amikor a vérkeringéssel elsodort embolus (alvadt vér, zsírszövet, levegő, egyéb) elzárja a tüdő fő vagy mellékartériáit. Az elzáródást okozó embolus az esetek legnagyobb részében az alsó végtag trombózisából származik. Ennek az állapotnak a kimenetele attól függ, hogy mely artériát érinti az elzáródás. Súlyos esetben hirtelen halállal is végződhet!

A tüdőfibrózisban (más néven tüdőhegesedésben) szenvedő betegnél a tartós gyulladás hatására a tüdőszövet hegesedik, veszít rugalmasságából, kemény lesz, ezért nehezebb lesz az oxigén átjutása a keringés felé.

A tüdő gyulladását (pneumónia) általában valamilyen kórokozó váltja ki, ezen belül leggyakrabban vírusos vagy bakteriális eredetű lehet. A tüdőgyulladás kezdődhet hirtelen, ekkor nagy fokú elesettség, láz, hidegrázás alakul ki. Kezdődhet fokozatosan is fáradtsággal, hőemelkedéssel, köhögéssel, például valamilyen légúti fertőzés folytatásaként. Később fulladás, köhögés, esetleg mellkasi fájdalom alakul ki. A fertőzés sokszor megfázás, influenza után jelentkezik, de más, a szervezetet megterhelő betegség után is kialakulhat.