Az 1-es típusú cukorbetegség (inzulinfüggő diabétesz) az ún. autoimmun betegségek egyik fajtája, kialakulásának lényege, hogy a szervezet „megtámadja” a hasnyálmirigyben lévő inzulintermelő sejteket, és elpusztítja azokat. Fiatalkori diabétesznek is nevezik, hiszen a legtöbb betegben fiatalkorban alakul ki a betegség, amely a tudomány jelenlegi állása szerint nem gyógyítható, de hatékonyan kezelhető, és a szövődmények kialakulása megelőzhető.
A cukorbetegek körülbelül 6-8%-a tartozik ebbe a csoportba, ami hazánkban – pontos adatok hiányában is – legalább 50 ezer beteget jelent. A betegség jellemzően gyermekkorban kerül diagnosztizálásra a nagyon magas vércukorszint által okozott hirtelen rosszullét kapcsán (kiszáradás, nehézlégzés, hasi fájdalom, acetonszagú lehelet és súlyos esetben tudatzavar).

A 2-es típusú cukorbetegség megjelenésében több tényező is közreműködik. Meglepő módon a genetika nagyobb szerepet játszik a kialakulásában, mint az 1-es típusú cukorbetegség esetén, de a megfelelő életmóddal hatékonyan csökkenthető a kockázata még a genetikailag fogékony egyénekben is. Az alapprobléma, hogy a sejtek rezisztenssé válnak az inzulinra, ezért a hasnyálmirigy fokozza az inzulin termelését. Így az inzulinrezisztencia még nem jelenti azt, hogy kialakul a diabétesz, mert a szervezet jól tudja ellensúlyozni azt, így a vércukorszint is normális marad. A 2-es típusú diabétesz akkor jelenik meg, amikor a szervezet már nem tudja ellensúlyozni az inzulinrezisztenciát, mert a hasnyálmirigy kimerült a többéves túlműködés során. Ezért is fontos időben észrevenni ezt a betegséget, hiszen megfelelő életmódváltással megelőzhető, de legalább is kitolható a hasnyálmirigy kimerülése.

Amint fentebb is írtuk, a 2-es típusú cukorbetegség évek folyamán alakul ki. A betegséget megelőző állapotok az IGT (csökkent glukóztolerancia) és IFG (emelkedett éhomi vércukorszint), amelyek akár együttesen is megjelenhetnek.

IFG esetén az éhomi vércukorszint magasabb a normálisnál (6,1–6,9 mmol/l közötti), de nem éri el a cukorbetegségre jellemző értéket (7,0 mmol/l). Vércukor terhelés (OGTT) szükséges a cukorbetegség megállapításához vagy kizárásához 75 g glukózzal. Ennek során a cukor elfogyasztása után két órával mérik a vércukorszintet, amely értéknek optimális esetben 7,8 mmol/l alatt kell maradnia.

IGT esetén az éhomi vércukorszint nem éri el a cukorbetegség diagnózisához szükséges 7,0 mmol/l értéket, viszont cukorterhelés (OGTT) után két órával a vércukor értéke 7,8 és 11,1 mmol/l közötti. Mindkét állapot (IFG és IGT) – úgymond – előszobája a cukorbetegségnek, azaz megfelelő életmódváltás nélkül továbbléphet cukorbetegséggé, megfelelő életmóddal viszont jól korrigálható, és akár vissza is fordíthatóak az elváltozások.