„Szív és lélek – ezek nélkül nincs jó orvos!”

Már a középiskolában tudtam, hogy csakis orvos akarok lenni. Kezdetben nem is mertem elképzelni, hogy ez sikerülhet, de mindent beleadtam. Alázattal, türelemmel, iszonyú szorgalommal készültem, ahogy aztán az egyetemet is végeztem. Nagyon akartam elsőként orvos, aztán már nagyon jó orvos lenni. Akkor hatalmas volt a túljelentkezés, de elsőre felvettek. Amikor végeztem, kitüntetéssel, reménytelen volt Budapesten állást találni, így Fejér megyében kezdtem a hivatásom. Majd a rövid vargabetű után vissza tudtam jönni a fővárosba, a belgyógyászaton kezdtem dolgozni, megtaláltam a helyem. Gasztroenterológiai és diabetológiai szakvizsgát is tettem.

Hűséges vagyok, hiába hívtak külföldre, vagy más területekre, összesen két munkahelyem volt az elmúlt munkával töltött 43 évemben. Kemény út volt, de nagyon megérte. Az operatív endoszkópia vonzott igazán, talán mert nagyon sokáig zongoráztam, ez a terület pedig igazán kifinomult kézügyességet kíván, meg nagyon izgalmas is. A diabetológiában pedig az, hogy ott igazán hosszan tudom kísérni a betegemet, kezelem a szövődményeket évtizedeken át. Ez az utóbbi években az a terület, amivel foglalkozom, ennek pedig a belgyógyászat és gasztroenteológia nélkülözhetetlen része. Itt rendkívül fontos a jó anyagcsere beállítása, fenntartása, hogy a szövődményeit elkerüljük, vagy a progresszióját lassítsuk. Ez a hosszan tartó, krónikus betegséggel küzdők gyógyításának a kulcsa. A három terülten szerzett több évtizedes tapasztalatom, szakmai felkészültségem segít abban, hogy ezt a küldetésem teljesíthessem.

Ehhez a hosszú, közös munkához egy hihetetlen bizalmi kapcsolat kell. Ez egyébként úgy gondolom, hogy a gyógyító munka alapja. Amikor belép hozzám a páciens, óhatatlanul van egy azonnali szakmai „benyomásom”, de fontos, hogy megismerjem őt, a személyes hátterét, az egész embert, mert minden terápia egyénre szabott, egyedi. Ehhez kell a bizalmat kiérdemelni, hittel, lélekkel és szeretettel a betegek mellett lenni. Az orvosnak bele kell tudni érezni a páciense helyzetébe, hogy neki mit jelentenek a panaszai. Fél gyógyulás, ha megértem a betegem, e nélkül a legnagyobb szakmai tudás sem elég.