„Nincs szörnyűbb érzés egy beteg számára, mint a tehetetlenség és a bizonytalanság. Ebből kell kihoznom őt” – vallja Dr. Ábrahám Pál, akinek orvosi hivatása során mindig is elsődleges szempont volt az ember és a története. Ha egy beteg belép hozzá, nemcsak a tüneteket figyeli, hanem a gesztusokat, a mozgást, a lelki állapotot is. Ezek együttese segíti a pontos diagnózis felállítását. Munkáját nyomozáshoz hasonlítja: aprólékos detektívmunkához, ahol a beteg bizalma az egyik legfontosabb eszköz a gyógyulás felé vezető úton
Orvosi diplomáját 1999-ben szerezte summa cum laude minősítéssel a Semmelweis Egyetemen, majd belgyógyász (2005) és kardiológus (2008) szakvizsgát, később pedig nemzetközi licenszeket szerzett a szívritmuszavarok eszközös és elektrofiziológiai kezelésének területén. PhD-fokozatát 2015-ben kapta meg, kutatási témája a szívritmuszavarok nem gyógyszeres kezelési lehetőségei voltak szívelégtelenségben szenvedő betegek esetén.
Pályája során számos nagy kardiológiai centrum munkáját erősítette: a Péterfy Kórházban tanulta meg a betegközpontú, alapos fekvőbeteg-ellátás alapjait; a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben szerezte meg invazív elektrofiziológiai tapasztalatait; Rotterdamban, az Erasmus MC világszínvonalú intézményében pedig kutatóként és klinikusként is tevékenykedett. 2014 óta a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján dolgozik, ahol oktat, kutat és gyógyít. 2025 áprilisától a Budapesti Szent Ferenc Kórház Kardiológiai Rehabilitációs Osztályának osztályvezető főorvosa, ahol emberközpontú, betegcentrikus légkörben tudja naprakész tudását a gyógyítás szolgálatába állítani.
Fő érdeklődési területe a szívritmuszavarok kezelése, a szívultrahang-diagnosztika, valamint a stroke hátterében álló kardiológiai okok feltárása. Több mint húsz éves tapasztalattal, 27 tudományos közleménnyel és nemzetközi elismerésekkel (FESC, EHRA) a háta mögött ma is azt tartja legfontosabbnak, hogy lássa az embert a betegség mögött. Mert ahogy ő mondja: „A tudomány mellett mindig ott kell lennie az emberségnek is – hiszen nekünk és a betegnek is ugyanaz a célunk: a gyógyulás.”